„A „nagyon olasz mese” alcím ű előadásban a színészek pergő tempójú játéka a tálján temperamentum felmutatását célozza, a villámgyors jelenet és karakterváltások inkább az idősebbek figyelmét teszik próbára, mintsem a 11-12 éves korú gyerekcsapatét. Izig-vérig nekik szóló játékot látunk, melyben a „szegény színházi” formát és a tényleges szegénységet (a társulatok anyagi támogatottsága igen csekély, s a módszer alapelve szerint a gyerekek sem fizetnek belépti díjat) az alkotói kreativitás ellensúlyozza: egyszerű díszletek és kellékek, rendkívül precízen kidolgozott mimetikus játék teszi „gazdaggá” az előadást. A báró öregségének jellemzésére például elég a székre ültetett színész ölébe helyezett pokróc, az öregség-fiatalság elkülönítése a továbbiakban Nyári Arnold játékából világosan kiolvasható.” (Pap Gábor)

Gianni Rodari Kétszer volt, hol nem volt című meseregényének felhasználásával készített programon a bűntudatos választásának okait vizsgálták meg a résztvevők. A meséhez tartozó analóg történet szereplőiként foglalkoztak az öreg, beteges és dúsgazdag Lamberto báró életével, aki eladta a lelkét az ördögnek, hogy megtudja a visszafiatalodás és az örök élet titkát.